Soha senki nem kérdezi meg, hogy
mi a bajod, pedig csak erre vársz, hogy elmondhasd mi bánt, hogy miért sírsz,
miért nincs erőd semmihez, miért vagy ilyen szomorú. Aztán mindenki
csodálkozik, hogy zárkózott vagy. De kinek mondd el? Senki sem kérdezi... Talán
senkit sem érdekel vagy talán nem merik megkérdezni vagy nem akarnak a"
hülye" kérdéseikkel zaklatni. Pedig elég lenne csak egy-két jó tanácsot
adni. Vagy inkább csak bólogatni és utána megölelni. Igen az ölelés! Azt
szeretnéd. Az biztosan segítene. Miért pont az ölelés? Mi olyan különleges
benne? Talán semmi, csak mindenki erről beszél. Ölelések, érintések,
szeretet... Szeretett már téged valaha valaki? Nem tudod mi az a szeretet?
Mikor két ember alig várja a találkozást, az ölelést. Vagy csak azt, hogy a
másik megkérdezze tőle: Mi a baj kicsim?
"Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt .Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt!"
2012. október 26., péntek
100
Néha nem kellenek szavak, mert beszél
helyettünk a csend. Egybekapcsolódó tekintetünk elmondja azt, amit
érzünk. Mégis van úgy, hogy fáj a szótlanság, hogy nem érzem már a
varázslatot, hogy a csoda, amit ketten éltünk meg- hamissá válik... Egy
pillanatra lehunyom szemem, csak a szív szavára figyelek, azt súgja, még
szeretsz. Így a kétségeket holnapra hagyom…
99
Nem ismerlek régóta, így tisztán emlékszem, hogy mit éreztem, mielőtt
találkoztunk...a világom romokban hevert, de én már semmit sem éreztem. Semmi
se érdekelt, csak arra tudtam gondolni, hogy hogy szüntessem meg ezt a
mérhetetlen nagy ürességet a lelkem helyén...gyűlöltem magam. És gyűlöltem
másokat is, csak mert ők tudtak érezni, tudtak szeretni... Aztán a szemedbe
néztem, és hirtelen minden rossz érzésem szertefoszlott... ott álltam, mint aki
egy rossz álomból ébredt fel, és akaratlanul is mosolyogni kezdtem...nem is
tudom mikor mosolyogtam utoljára olyan őszintén... A szívem háromszor olyan
gyorsan vert, a térdem remegni kezdett, és alig tudtam megszólalni. Végre
éreztem, hogy élek. Te mentettél meg! Visszahoztad a régi énem. Mégis hogy
tudtam volna nem beléd szeretni?
98
„Minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az
életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember
kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent!
És elmondják egymásnak a ...dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb
gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy
lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a
társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni
fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az
egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!”
2012. október 25., csütörtök
93
A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét... Csak olyan baráttal szabad sétára indulni (...), aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk.
drága ikrem' köszönök mindent <3
87
Ha Melletted vagyok néha
össze-vissza beszélek, ügyetlen vagyok, és mindig beégetem magam a hülye
beszólásaimmal... De tudod miért van ez? Mert ha velem vagy az agyam
kikapcsol... és csak a szívem működik .. M♥
85
Utálom a szemedet, a hajadat, azt a jól ismert, flegma mosolyodat. Utálom a nevetésed, a nagyképűséged. De tudod hogy mit utálok benned a legjobban?
Azt, hogy ezek után még eléred, hogy szeresselek ..
Azt, hogy ezek után még eléred, hogy szeresselek ..
85
Lehet hogy te egy buta kislánynak tartasz, de hidd el, valakinek majd így leszek igazi nő
a szemében!"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



















