933

Hozzád láncol, pár, lopott, gyors pillantás,
e meleg, könnyű nyártól, a jövőnk lett más,
mond hát!

932

Hát gyere velem, játsszunk egy darabban, Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban. 

931

Hozzád, mint egy mágnes vonzott annyi új érzés Ami volt, sose múlt, de te mégse hiszed, hogy jön majd még

930

S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél.

929

Csak tudd, hogy rád és rám,
az élet írt drámát,
íme a szín - kettőnké csupán.
És ez nem játék,
játék - így nem fáj...