2012. november 13., kedd

445

Mert talán csalódás, hogy a mesék nem válnak valóra, de arra még nem gondoltál, hogy a remény, ami belőlük árad tart minket életben?

444

Talán nincsenek megfelelő pillanatok, megfelelő pasik, megfelelő
válaszok. Talán csak ezt kell mondanod, ami a szívedet nyomja.

443

Valahányszor egy kisgyermek azt mondja: " nem hiszek a tündérekben", egy kis tündérke holtan esik össze

442

Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látod a hibáimat, az esendőségeimet, vagy néha a legvisszataszítóbb tulajdonságaimat. Nem azt jelenti, hogy nem látod meg a gonoszságomat, amitől (mint a legtöbb ember) én sem tudtam megszabadulni. Szívvel látni azt jelenti, hogy mindezek mögé nézel bennem, és tudod hogy több vagyok, mint a démonaim!

441

Az élet nem könnyű, és sose lesz az, de vannak barátaid, és én is egy vagyok ezek közül! Szóval ha szükséged van egy kézre, csak hívj fel, mert a barátod vagyok.. és szeretlek

440

Még nem nőttem fel, csak megtanultam hogyan kell viselkedni nyilvános helyen

439

Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet!

438

Hogy ki vagyok én?
A legártatlanabb angyalod, vagy a legkísértőbb démonod.
A barátod, vagy az ellenséged.
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed, vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel.
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni, vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lehet a Tiéd.
Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell, vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged.
A pillangók, amik a hasadban repkednek, vagy a könnycsepp, ami az arcodon lepereg.
 Hogy Neked ki voltam... Vagyok... Leszek... Az csak rajtad áll!

437

Elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább

436

Tényleg ezt akarod? -kérdeztem tőle csendesen, miközben egy reménysugár átsuhant a szívemen. Ő csak bólintott, nem nézett a szemembe, és nem látta arcomon lefolyni a könnyemet.

435

Álmodunk a reményről, változásról, tűzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül.

434

Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog, ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.

433

Nap, mint nap eltervezem, hogy holnap véget vetek a hazugságaidnak, de amikor a pillanat eljön, valahogy sosem tudom kimondani, amit az eszem súg.. talán azért mert a szívem mélyén.. szükségem van a hazugságaidra, csakhogy nyugodtan, hatalmas fájdalmak nélkül, élni tudjak.

432

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük.
 
 

431

Csak az tud élni, ki mindig nevet, kinek szívéből nem fogy a szeretet, kinek lelke élettől vidám, a világ szépségén ámulva csodál. Ki minden könnyből szivárványt fakaszt, ki minden sziklából virágot szakaszt, ki élete gondjain könnyedén átrobog... Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG.

430

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!

429

428

427

426

425

Az oka annak, hogy az emberek annyira nehezen lesznek boldogok, az az, hogy mindig jobbnak fogják látni a múltat, mint volt, rosszabbnak a jelent, mint amilyen, és a jövőt kevésbé meghatározottnak, mint amilyen lesz.

424

423

Ne aggódj, talán úgy gondolod, hogy nem fogsz túljutni rajta soha. De gondolj bele, azt is gondoltad, hogy örökké fog tartani.

422