Soha senki nem kérdezi meg, hogy
mi a bajod, pedig csak erre vársz, hogy elmondhasd mi bánt, hogy miért sírsz,
miért nincs erőd semmihez, miért vagy ilyen szomorú. Aztán mindenki
csodálkozik, hogy zárkózott vagy. De kinek mondd el? Senki sem kérdezi... Talán
senkit sem érdekel vagy talán nem merik megkérdezni vagy nem akarnak a"
hülye" kérdéseikkel zaklatni. Pedig elég lenne csak egy-két jó tanácsot
adni. Vagy inkább csak bólogatni és utána megölelni. Igen az ölelés! Azt
szeretnéd. Az biztosan segítene. Miért pont az ölelés? Mi olyan különleges
benne? Talán semmi, csak mindenki erről beszél. Ölelések, érintések,
szeretet... Szeretett már téged valaha valaki? Nem tudod mi az a szeretet?
Mikor két ember alig várja a találkozást, az ölelést. Vagy csak azt, hogy a
másik megkérdezze tőle: Mi a baj kicsim?
