394

Olyan egyszerű elképzelés, de annyira igaz: az vár ránk, amit mi magunk hívunk életre – mi vagyunk a saját sorsunk alakítói.

[ Enzo avagy az emberré válás művészete ]

393

 Az emberek állandóan azon aggódnak, hogy mi fog történni. Legtöbbször képtelenek nyugodtan kitölteni a jelent, anélkül, hogy a jövő miatt görcsölnének. Az emberek általában nincsenek megelégedve azzal, amijük van, ehelyett mindig azzal vannak elfoglalva, hogy mijük legyen.
[ Enzo avagy az emberré válás művészete ]

392

Álmélkodva figyeltem őket. Milyen nehéz lehet embernek lenni! Állandóan alá kell rendelned a vágyaidat mások elképzeléseinek.Folyton azon kell aggódnod, hogy helyesen cselekedj, ahelyett , hogy a legkézenfekvőbb lépést választanád.Abban a pillanatban súlyos kétségeim voltak afelől, hogy vajon képes leszek-e majd ilyen szinteken is kommunikálni. Eltűnődtem:vajon képes leszek-e azzá az emberré válni, akivé szeretnék.
[ Enzo avagy az emberré válás művészete ]

Nagyon szép és tanulságos! olvassátok el!

391

Minden, ami történik, eleve meg van írva. Nem tudunk változtatni rajta. Úgyhogy, ha valami rosszat csinálok, az nem az én hibám, hanem a sors keze.

390

Egy barátról, aki megnevettet, aki ha szomorú is örömet tettet, egy barátról, aki feldobott, aki ha zuhantam, legvégül elkapott.

389

A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.

388

Annyit szenvedtem, a szívem már annyit vérzett azon az ezer és egy éjszakán, amikor fölriadtam, és vártam, hogy megcsörrenjen a kulcsa zárban, belépjen a szobába (...), lefeküdjön mellém, és ne szóljon egy szót se. Megfogadtam, hogy ha ez valóban bekövetkezik, nem fogok kérdezni semmit, csak megcsókolom, azt mondom neki, hogy ,,szép álmokat, szerelmem", és másnap együtt ébredünk, kézen fogva, mintha ez a rémálom soha nem történt volna meg.

387

Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.

386

Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.

385

Hogy miért nem reagálok a csúfolódásokra? Ez egyszerű láttam meghalni a szeretteimet, láttam unottan elfordulni a szerelmemet, láttam kárörvendően nevetni a barátaimat... Ezután akadjak ki azon, hogy valaki szénaboglyának titulálja a hajamat? Fájdalmat kellene okoznia, hogy valakinek nem tetszik a táskám? Ugyan már.

384

Mindennél jobban hiszek a szívemnek. Mégis én vagyok az a lány, aki ezernyi lakattal védi vasráccsal körülvett szívét. A zárakat sokan próbálták már kinyitni, hol sikerrel, hol sikertelenül.. azonban van valaki, akinek már a jelenlététől is eltűnik minden akadály.

383

Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk az állást vagy azt a személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél! Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó.. Jön-megy, így van ez rendjén. Szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször lennének boldogok!

382

Hányféle üvegfal létezik bennünk? És hánnyal kell megküzdenünk egy életen át? Hányszor veszíthetünk el valakit? És hányszor önmagunkat?

381

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve. 

Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb.

380

Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat.

379

Az élet, mint egy vonatutazás. Vannak akik beülnek a mi fülkénkbe, ők a barátaink. Páran velünk tartanak az utazás végéig, de vannak, akik szó nélkül leszállnak az egyik megállónál. Mi meg csak nézünk ki az ablakon, ahogy elsuhanunk mellette.

378

Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.

..

377

Ismerlek, te nem mersz lépni. De nem lépkedhetek mindig csak én. Mert még egy lépés és elsétálok.

376

- Mintha elveszetted volna a barátod. 

- Lehet, hogy igen. 

- Tudod, kislánykoromban a téli karneválon elvittem a kutyámat a korcsolyapályára. Ő is elveszett. (...) Egyszer csak elrohant mellőlem, hogy egy nyulat üldözzön a tó túlsó oldalán. 

- És elkapta?

 - Nem, de visszajött. Azt hiszem, el kellett mennie a tó túlsó végébe, hogy rájöjjön, mellettem sokkal jobban érzi magát.

375

Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek..

374

Szánalmas, hogy milyen kétségbeesett kapaszkodással próbálok szeretetet kicsikarni valakitől. Mindegy, hogy kitől. (...) Közben pedig pont az ellenkezőjét csinálom: elriasztok mindenkit, vagy pedig én magam akadályozom meg, hogy bárkivel bármilyen kapcsolatba lépjek.

373

Szeretnék újra kislány lenni, amikor az volt a legnagyobb problémám, hogy nem láthattam a kedvenc mesémet.

372

Minden embernek van valami titka, amiről sohasem beszél az életben. Régen elmúlt dolgok, szégyenek, kalandok, szívfájások és lelki pofonok...

371

A busz amin ültem, egyre távolabb vitt attól a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök, és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseim.

370

Egy nap majd újra akarod. Én elintézem. Úgyhogy ne add fel. Ha feladod ami igazán fontos neked, az igazi önmagad szép lassan eltűnik…

369

Néha amikor azt mondom.: elmegyek! - azt várom, hogy visszatartson és azt mondja: ne menj el kérlek!

368

Az élet egy színpad, ahol játszani kell, s ha könnyes a szemed, akkor is
nevetni kell.

367

Változás... Nem szeretjük, félünk tőle. De nem tudjuk elkerülni. És vagy megszokjuk a változást vagy megszökünk előle. Felnőni fájdalmas, és aki nem ezt mondja, az hazudik. De az igazság az, hogy néha minél inkább változnak a dolgok annál kevésbé változik bármi is. És néha, néha a változás jó. Néha a változás jelent... mindent.