2012. november 2., péntek

225

A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt?
Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira,
hogy érezd, életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet.
Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja,
hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.

224


Szervusz Kedves! Remélem, minden rendben. Körülöttem változik minden, akár a kedvem...

223

Lassíts le egy percre ember,

leelőzted magad!

De tudod, hogy nem tart örökké,

hiszen volt már annyi jel,

hogy ami egyszer volt, újra nem jön el. 

222


Ne sírj majd, ha nem leszek,
Lesz majd más, aki rád nevet. 
                                                
egy elveszett barátság emlékére 

221


Ha akarod, suttoghatsz,
Nekem az is elég, hogy halljam,
És én majd ott leszek,
és segítek, ha baj van.

220


Én 
vagyok 
saját 
magam 
legnagyobb 
ellensége, 
mert 
hibáimat 
elnyomja 
szívem 
büszkesége.

219


Mindig csak egy a vége, nem baj ha jól kezdődik el,
szólj rám, ha itt a vége, ne félj, hogy nehezen múlik el.

218


Most szeretnék mindent semmissé tenni,
Kifogytam a szóból, és nem maradt semmi!
Csak szerelmünk éltet, visszaálmodom újra,
Csókjaid emléke rám virrad néha!

217

Mit érzel, ha nézel
Meséld el, miért kell ennyit várni rád
Elég volt már, s ne játsszál
Csak szeress vagy menj tovább.

216


"Fogd a kezem, ha érzed, hogy távolodom..."