"Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt .Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt!"
2012. október 27., szombat
144
Nem
ismersz. Nem tudod mire vagyok képes. Egyszerűen fogalmad sincs min
mentem keresztül, mit éltem át, mit láttam és mit halottam. El nem tudod
képzelni hányszor sírtam át az éjszakákat és hányszor álltam talpra a
pofonok után. Hidd el, több vagyok mint, amit magamból mutatok. Én is
tudok ütni, sőt erősebbet mint gondolnád.. Én is tudok fájdalmat okozni
és tudok szemét lenni.. Én veled ellentétben küzdöttem, harcoltam és
soha nem adtam fel! Úgyhogy jól vigyázz, nézd meg kivel kezdesz, mert én
nem félek a tűztől. Én játszom vele.
143
Bennem van most is csak már nem úgy mint anno, én nem voltam depressziós csak hát ismerős a padló...
141
Még remegsz, s elcsuklik hangod.
Hozzám bújsz, könnyes az arcod.
Tétován, mintha mondanál valamit,
majd beletörődsz, hisz tudod,
semmi sem változik.
Hozzám bújsz, könnyes az arcod.
Tétován, mintha mondanál valamit,
majd beletörődsz, hisz tudod,
semmi sem változik.
140
Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem
s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem.
Nem nézel a szemembe, tán félsz attól amit látnál?
Pedig a szememben van minden ,mire valaha is vágytál!
s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem.
Nem nézel a szemembe, tán félsz attól amit látnál?
Pedig a szememben van minden ,mire valaha is vágytál!
139
Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig
a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet.
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden
kövön, amelyen én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel és menj
tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam,
felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!
138
Töröld le könnyedet.
Kisírt szemedben mosoly legyen és derű,
Minden nap kezdődik valami.
Valami nagyszerű, valami gyönyörű.
135
Egy hang.Egy szó.Egy kép.Egy élet.
Egy arc.Egy csók.Egy név.Egy lélek.
Egy perc.Egy nap.Egy év.Egy kérés.
Egy hely.Egy dal.Egy éj.Egy érzés.
Ő volt.Tudtam.Néztem.Elégtem.
Ő az.Tudom.Érzem.
134
'Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
130
Ha belenézel egy lány
szívébe....meglátod azt,hogy mennyit sírt valójában.Látni fogsz
titkokat,barátokat,hazugságokat....De látni fogod azt is amit talán
sosem érthetsz meg..hogyan tud erős maradni amikor semmi sincsen
rendben?!
129
A legundorítóbb emberi tulajdonság a
kétszínűség. Mikor egy emberben, akit nem csak ismerősödnek, hanem
barátodnak mondasz, feltétel nélkül megbízol benne, kiadod neki magad...
És ez az ember aljas és gerinctelen módon ott szúr hátba, ahol neked a
legjobban fáj... Ez az életben a legnagyobb csalódás..
128
Próbáltál már félhomályban beszélgetni
valakivel? Nem a szerelmeddel, de akár a barátoddal is! Mondjuk
észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett. Érezted, hogy őszintébb
lettél? Érezted, ha valaki villanyt gyújt, hirtelen megváltozik
közöttetek minden? Nem a szemeteket, a lelketeket vakítja a fény!
Érezted, hogy a villany-fény valami meghittséget ver széjjel? "Jaj,
oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!" Sötétben a lélek
könnyebben válik meztelenné.
126
Ma mosoly, holnap könnyek.
Ma még nehéz, holnap már könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
láss egy álmot, s harcolj érte.
Ma még nehéz, holnap már könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
láss egy álmot, s harcolj érte.
125
Ma még mosoly, holnap könnyek,
Ma még nehéz, holnap könnyebb.
Láttam egy álmot, harcoltam érte,
Elhagyott az erőm. Feladom. Vége!
Ma még nehéz, holnap könnyebb.
Láttam egy álmot, harcoltam érte,
Elhagyott az erőm. Feladom. Vége!
124
Talán barátságtalannak és visszahúzódónak tűnök, pedig ez nem igaz. Csak nem jó pofizok minden gyökérnek.
123
Az, hogy mi köt
össze minket néha megmagyarázhatatlan. akkor is összetart, ha már a
köteléknek el kellett volna szakadnia. van ami még a távolságot is
legyőzi. és az időt. és a józan észt. és néha egy kötelék örökké
tart !!
121
Nem utállak , csak csalódott vagyok, hogy olyanná váltál, akiről azt mondtad, hogy soha sem lennél!...
120
Mindenki egy törtszámhoz hasonlít. A
számláló azt mutatja, hogy valójában miféle ember, a nevező pedig hogy
mit képzel önmagáról. Minél nagyobb a nevező, annál kisebb a törtszám
értéke.
118
Amit teszel, és amit tenni szeretnél, nem mindig ugyanaz. Ezért van az, hogy meg szeretnéd csókolni, de csak rámosolyogsz ...
117
Az
élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad
lenni! Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket. És vedd észre; az
élet mindig megy tovább.
116
Nincs már erőm a harchoz, kérlek ne játssz velem.Ha nem akarsz engedj el, de ha igen, fogd a kezem!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)