710

néha, amikor borzasztóan nagy szükségünk van egy barátra, senki sem elérhető..

709

mosolyogtam, de szenvedtem legbelül, hogy ne lássák a szívem a múltba menekül..

708

-Hiányzik?
-Nem tudom!
-Ezt nem lehet nem tudni!
-Pedig nem olyan egyszerű! Amikor olyan helyen vagyok ahol régen együtt voltunk, vagy elsétálok a bolt mellett ahová együtt jártunk vásárolni, vagy ha meghallgatok egy zenét amit még Ő mutatott a gyomrom rögvest görcsbe rándul. Eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng amikor megcsókolt! Ilyenkor hiányzik. De ha arra gondolok hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy egy vita előtt, hogy mindig bennem volt a hiba ő soha sem tévedhetett, akkor csak annyit mondok: Jobb ez így! Szóval nem tudom! Nagyon nehéz!
-És mi történik ha meglátod?
-Tudod, magam köré építettem egy falat, hogy semmiképp se tudjon ártani nekem! De amikor meglátom, az addig felhúzott védőfal összedől. Onnastól kezdve megint jönnek a kis pillangók a gyomromba, a nehéz lélegzetvétel, és a "mi lenne ha?" kérdések sorozata.
-Akkor ne mondd hogy nem tudod eldönteni, hiányzik e?
-Igazad van, HIÁNYZIK! Minden mozdulata, a szavai, az érintése. De legfőbbként a tudot, hogy akkor amikor Ő velem volt, érdemes volt felkelnem!

706

ne hívj, ne keress, ne írj csak ennyit akarok. tegyél el emlékbe, talán annak szép maradok.

705

Senki sem szikla, hogy ne lehessen neki ártani. Mindenkinek van egy gyenge pontja.

704

Szeretném, ha lelassulna az idő... szeretném, ha lenne időm élvezni az életet.

703

Engedd, hogy az álmaid nagyobbak legyenek, mint a félelmeid; s tetteid is legyenek hangosabbak, mint a szavaid.

702

ha tudtam volna, hogy akkor beszélek vele utoljára, valami jobbat találok ki..

701

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott...