722

Bujkálók vagyunk mindannyian. Leselkedők. Besurranunk mások életébe, és azt hisszük, mindent tudunk, hogy ítélkezhetünk, hogy hozhatunk döntéseket.

721

Soha, ismétlem, soha nem tudhatod, hogy mi zajlik egy férfi és egy nő között, ha nem te vagy az egyikük.

720

Varázsütésre a szívembe zártalak..

719

Te vagy a legszebb ajándék,
amit valaha kaptam,
tán jobbat érdemelsz,
de neked én maradtam.
Csak nézem az arcod,
ahogy melletted fekszem,
talán nem vagyok jó,
de hidd el, nagyon igyekszem.

718

Belépek. Bent vagy. Várom, hogy rám írj. Nem írsz. Gondolkodok: rád írjak? Eszembe jut, hogy utolsó két alkalommal is én írtam. Nem írok. Bámulom az online kijelzőt és várom, hogy megjelenjen a: szia :*hogy vagy? Várok. Rá kattintok a nevedre. Bepötyögtetem, hogy szia. Lehajtom a fejem és még várok egy percet. Elhatározom,hogy na jó.. elküldöm. Egy kis szöveg jelenik meg alól: is offline. Kitörlöm a sziát és gyorsan x-et adok a nevednek. Újra összetörtél és még csak nem is tudsz róla...

717

Szerinted van szerelem első látásra, vagy sétáljak el előtted még egyszer? 

716

Én csak nem tudom elviselni, hogy a történetünknek nincs jó vége..

715

Egyet kérek. Hadd lássalak még egyszer. Csak hadd lássam, hogy nevetsz, csak hadd lássam hogy boldog vagy nélkülem..

714

Ne mond nekem, hogy nem tudsz mosolyogni! Ha majd hozol orvosi igazolást, hogy "nem-tudok-mosolyogni" betegséged van, és a mosoly az fájdalmas, akkor megbocsájtom a savanyú arcodat! Vagy mégsem...

713

Rám mosolyogtál és semmiségekről beszéltél hozzám, én pedig azt éreztem, hogy már régóta, csak erre vártam.

712

Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.. és elhinni hogy tényleg teljesülhet.

711

~ Csend lett. Láttam rajta, hogy gondolkodik.. Majd a suttogásnál alig halkabban, megszólalt:

- Már most hiányzol...

~ És elindult. El, az egyik úton. Nekem ott maradt a másik. Amin el kellett indulnom...

Soha többé nem néztünk egymásra.