Néha felteszem magamban a kérdést: mit jelentesz te nekem? És hosszasan
eltűnődöm rajta. A válasz egyszerű. Mindent és semmit. Mindent, mert te
vagy az az ember, akit nem tudok elfeledni. Semmit, mert csak a semmit
hagytad itt nekem. Leléptél. Egy szó nélkül. És engem itt hagytál, az
érzéseimmel nem törődve. Nem érdekelt, hogy vajon mit érezhetek, vagy
lehet érdekelt, de semmibe nézted. Mert ha érdekelt volna igazán, akkor
nem hagysz el. Csak úgy. De tudom, hogy egyszer visszatérsz hozzám. Hisz
te vagy a minden.