473

A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni csak egyvalakit lehet, éspedig azt, ki téged nagyon szeret.

472

A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb , mikor gyűlölni akarjuk azt ,akit a világon a legjobban szeretünk.

471

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, a szívemet nyomja, mikor a múltba
nézek. Könnyeim hullnak egy párnára borulva, sírok egy végtelen könyvet
lapozva.

470

Megtehetnéd - a kedvemért - hogy lábujjhegyen távozol, halkan csukod az ajtót életemre. 

Elmész szépen, és nem kukucskálsz, nem kell, hogy lássad,
mennyire fájsz.

469

Nem az rendített meg, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked...

468

Már nincs kulcsod a szívemhez… lecseréltem a lakatot.

467

Gyerekkori kedvenc versem:

Simon István: Mirza

Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.

466

Mindig tudd, a dolgok egyszer történnek meg veled; a legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.

465

Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket.

464

Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad – egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.

463

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.

462

Karácsonyi ajándék tippek:
Az ellenségednek, megbocsájtás.
Az ellenfelednek, tolerancia.
A barátodnak, a szíved.
Egy vásárlónak, szolgálat.
Mindenkinek, emberszeretet.
Minden gyereknek, jó példa.
Önmagadnak, tisztelet.

461

460

Minden nap megszűnik valami,
 Amiért az ember szomorkodik,
 De mindig születik valami új,
 Amiért érdemes élni és küzdeni.

459

Emberi törvény kibírni mindent
 S menni mindig tovább,
 Még akkor is ha nem élnek már benned
 Remények és csodák.

458

Senkinek sem kötelessége
 Hogy nagy ember legyen
 Már az is nagyon szép,
 Ha valaki ember tud lenni.

457

Bár zord a harc,
 megéri a világ
 Ha az ember
 az marad, ami volt;
 Nemes, küzdő szabad lelkű diák

456

Az az erős, aki tovább tud menni, álmok nélkül...tovább tud élni!

455

Annyira félünk azzá válni, akivé nem szeretnénk, hogy észre se vesszük, már megtörtént.

454

Ahogy élsz és harcolsz, rajtad áll,
A te döntésed, élet vagy halál,
De ne félj, csak menj, a fény téged vár,
S légy, aki vagy, a múlt nem számít már...

453

Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb érzés, amikor egyedül vagyok.
Most már tudom, hogy az a legrosszabb, mikor olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

452

minden tisztelet annak a fiúnak, aki kimondja: "nem lehet, barátnőm van és szeretem!"

451

Elmagyarázta, milyen csókolózni azzal, akit az ember szeret. Azt mondta, megszűnik az ember körül a világ. Nem látunk, nem hallunk, nem lélegzünk, nem gondolkodunk, nem emlékszünk.

450

Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkodnunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkodunk, amikor éreznünk kellene..

449

Sok mindent szeretnék mostanában, de legfőként azt, hogy bárcsak itt lehetnél mellettem. Furcsa, de nem emlékszem rá, hogy mielőtt megismertelek, mikor sírtam utoljára. Mostanában meg úgy látszik, hamar kicsordul a könnyem... te viszont valahogy értelmet adsz még a szomorúságnak is, úgy közelíted meg a dolgokat, hogy attól enyhül a fájdalmam. Drága kincs vagy, ajándék, s ha majd újra együtt leszünk, addig akarlak a karjaimban tartani, amíg lesz bennük elég erő, hogy ezt meg tehessem. Sokszor csak az tartja bennem a lelket, hogy gondolatban veled lehetek.

 

448

Ha nem bírod elviselni a választ, akkor ne tedd fel a kérdést.

447

Az élet photoshopja, mikor egy teljesen letört embert, nevetni látsz.

446

-Egy..
-Mi egy.?
-Egyszer voltam igazán szerelmes..
-Kettő..
-Mi kettő.?
-Kétszer találkoztunk, de már az esőnél beleszerettem.
-Három..
-Mi három.?
-Három hét múlva járni kezdtünk..
-Négy..
-Mi négy.?
-Négy hónapja dobott engem..
-Várj.! Kitalálom.! Most jön az öt.?
-Nem...tízmilliárd..
-Mi tízmilliárd.?
-Tízmilliárd darabra törte a szívem..