1095

lehet, hogy nem is őt nem akartam elveszíteni. talán csak önmagamat féltettem. azt az énemet, aki mellette voltam. lehet, hogy csak attól féltem, hogy soha többé nem leszek annyira különleges, mint mellette voltam.

1094

Elfogyni az ölelésben:

Ezt akarom.

Ady Endre

1093

  Arról se feledkezz meg, hogy minden szenvedésed és szívfájdalmad közepette is szépség vesz körül: a teremtett világ, a művészet, a zenétek és kultúrátok minden csodája, a nevetés és a szeretet, az elsuttogott remények és a hangos ünnepek, az új élet és az újjászületés, a megbékélés és a megbocsátás hangjai.

1092

Azt hiszem vége, véget ért az a bizonyos ítéletidő. Már látom a hibáid, nem bocsátok meg neked behunyt szemmel és nem csak te jársz a fejembe. Nem fogok hazudni és azt állítani, hogy nem szeretlek, mert szeretlek, egyszerűen csak nem kedvellek már.

1091

   Ugyanaz vagyok,

Aki megtalált

 

És elveszített.

1090

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

1089

Vannak dolgok, amik akkor szépek, ha nem történnek meg