Néha nem kellenek szavak, mert beszél
helyettünk a csend. Egybekapcsolódó tekintetünk elmondja azt, amit
érzünk. Mégis van úgy, hogy fáj a szótlanság, hogy nem érzem már a
varázslatot, hogy a csoda, amit ketten éltünk meg- hamissá válik... Egy
pillanatra lehunyom szemem, csak a szív szavára figyelek, azt súgja, még
szeretsz. Így a kétségeket holnapra hagyom…