"Nem
fáj. Jól vagyok. Minden rendben. Nem hiányzik. Nincs szükségem rá.
Semmi gond. Megy tovább az élet, nélküle is. Csak üres szavak. Úgy
teszek, mintha... A látszat, a színlelés az, ami felemészt. Hogy nem
törhetek össze, mert mások meglátják. De belül ki vagyok?! Nem tudom,
nem tudom. Fáj, de nem mutathatom. Hiányzik, mégsem mondom. Semmi sincs
rendben, az életem megállt. Vajon meddig bírom még?! Mindig csak tovább,
és tovább. Ez az élet. Csalódások, mindig csalódások érnek. De az ember
büszke. Büszke ahhoz, hogy sírjon, büszke ahhoz, hogy segítséget
kérjen. De még ahhoz is, hogy elfogadja. Az élet tanít. Nevetni, sírni.
Igen, sírni.. És élni. Meg kell tanulnunk élni, és nem színlelni az
életet..."