193

A kezed fogom ma is, ugyanúgy, mint régen,
A képen ott vagy te is velem, és nem értem,
Mért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék...

192

Ne kövessetek! Én is eltévedtem…

191

Utáltam és szerettem,

az lett megírva, hogy elvesszen.

Ez a szív ott a porban az egyetlen,

láttam magamat a szemedben.

190

Megtisztel az irigységed, de nem tudom viszonozni.

189

Első nagy szerelem. Felnősz mellette, mindent érte teszel. Ő az első mindenben. Aztán minden álmod kártyavárként omlik össze. Az ő álmaiban már nem te szerepelsz. Itt az idő, hogy most végre Te magad légy az első a saját életedben. Megbocsájtasz és próbálsz felejteni. Majd szépen lassan egy újabb csónakot engedsz a közeledbe, ami melletted halad egy irányba. Addig, amíg jó...

188

Ha valakit nagyon szerettél, elfelejteni nem fogod. Helyébe más jön, de őt már szeretni úgy sohasem tudod.

187

Azt gondoltam ismerlek,azt hittem őszinte vagy velem. Azt hiszem,nem kellett volna megbíznom benned,de az ámításnak most vége. Mert elegem van!

186

Amikor vele vagy, minden értelmet nyer. A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. És a gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.

185

Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak én maradok itt. Csak én nem tudok tovább lépni. Csak én nem tudok a jelenben élni. Csak én nem tudom hátra hagyni a múltat. Csak én nem tudlak elfelejteni! Csak én nem...

184

Nem a magasságtól félsz,

hanem az eséstől.

Nem a szerelemtől félsz,

hanem attól, hogy nem szeretnek viszont.

Nem félsz elengedni,

attól félsz, hogy tényleg elmegy.

Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld,

attól félsz, hogy megint ugyanaz fog fájni.

183

Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni: jól vagyok. Mosolyogni mindenkire. Mikor belül meghalok!

182

Mától kezdve szarok a világra, szarok a gondokra, szarok a hibákra, és ha majd fel akarsz baszni, vedd észre minden hiába, mert kiröhöglek és mondom húzz a picsába..

181

Nem tudok aludni, csak múlnak a percek, sírni volna jó, de sajnos nem megy.

180

Nézek magam elé és látom az arcodat. Hiányzik róla valami. Egy nagyon fontos dolog...a mosolyod

179

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte, amit akart és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk, csak kiabálnék és megmondanám, hogy...nem, ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki. Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért.

178

Én talán a közönségességet utálom a legjobban egy pasiban. Nincs is annál rosszabb, mikor az ember gyönyörű ábrándjait egyetlen közönséges, ocsmány mondattal a földbe tiporják. És milyen lesújtó a felismerés, hogy a sármos kis pofi mögött nincs más, csak tömény arrogancia és egoizmus.

177

elmentél, de jobb ha tudod, nincs bennem harag - réges-régen megtanultam, hogy ami jó, az sosem marad

176

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz,
Ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz.”

175

És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem, hogy mond el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni, ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...

174

az exemmel jársz ?

épp most ettem pizzát , kéred abból is a maradékot ?