2012. november 3., szombat

235

Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad,
Belőlem néhány pillanat.

234

Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.

233


A mai nap jól indult, de aztán felkeltem.

232


Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt.
És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van.
Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.

231


Csak rohansz, menekülsz az éjszakában. Pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ő szavában...

230


Nem én vagyok a lány ott bent a fejedben.
Nem én vagyok a tucat és az eszetlen.
Rájöttem,s már én hagytalak el .
Kőből van a szíved, nagyot tévedtem,
Mikor elhittem,hogy te lehetsz a végzetem.
Nem te vagy már az ,aki nekem kell.

229

Hogyha bajban vagy, és még csak le se szar senki,
Hogyha szenvedsz, hogyha már mindened fáj,
Hát ne tartsd vissza magad, csak ordítsál, hogy állj!!!

228

"Ha én valakit szeretek, akkor biztos, hogy nem fogom őt megszégyeníteni.
Mert a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak.

227


Mit várhatsz el tőlem még?
Nem tudom miért jönnek elő nálad ezek a témák.

226


Tudod, amikor elszaladtam csak azt akartam látni, hogy érdekellek-e annyira téged, hogy utánam gyere.

2012. november 2., péntek

225

A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt?
Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira,
hogy érezd, életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet.
Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja,
hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.

224


Szervusz Kedves! Remélem, minden rendben. Körülöttem változik minden, akár a kedvem...

223

Lassíts le egy percre ember,

leelőzted magad!

De tudod, hogy nem tart örökké,

hiszen volt már annyi jel,

hogy ami egyszer volt, újra nem jön el. 

222


Ne sírj majd, ha nem leszek,
Lesz majd más, aki rád nevet. 
                                                
egy elveszett barátság emlékére 

221


Ha akarod, suttoghatsz,
Nekem az is elég, hogy halljam,
És én majd ott leszek,
és segítek, ha baj van.

220


Én 
vagyok 
saját 
magam 
legnagyobb 
ellensége, 
mert 
hibáimat 
elnyomja 
szívem 
büszkesége.

219


Mindig csak egy a vége, nem baj ha jól kezdődik el,
szólj rám, ha itt a vége, ne félj, hogy nehezen múlik el.

218


Most szeretnék mindent semmissé tenni,
Kifogytam a szóból, és nem maradt semmi!
Csak szerelmünk éltet, visszaálmodom újra,
Csókjaid emléke rám virrad néha!

217

Mit érzel, ha nézel
Meséld el, miért kell ennyit várni rád
Elég volt már, s ne játsszál
Csak szeress vagy menj tovább.

216


"Fogd a kezem, ha érzed, hogy távolodom..."