185

Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak én maradok itt. Csak én nem tudok tovább lépni. Csak én nem tudok a jelenben élni. Csak én nem tudom hátra hagyni a múltat. Csak én nem tudlak elfelejteni! Csak én nem...

184

Nem a magasságtól félsz,

hanem az eséstől.

Nem a szerelemtől félsz,

hanem attól, hogy nem szeretnek viszont.

Nem félsz elengedni,

attól félsz, hogy tényleg elmegy.

Nem félsz attól, hogy újra megpróbáld,

attól félsz, hogy megint ugyanaz fog fájni.

183

Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni: jól vagyok. Mosolyogni mindenkire. Mikor belül meghalok!

182

Mától kezdve szarok a világra, szarok a gondokra, szarok a hibákra, és ha majd fel akarsz baszni, vedd észre minden hiába, mert kiröhöglek és mondom húzz a picsába..

181

Nem tudok aludni, csak múlnak a percek, sírni volna jó, de sajnos nem megy.

180

Nézek magam elé és látom az arcodat. Hiányzik róla valami. Egy nagyon fontos dolog...a mosolyod

179

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet, most újra vérzik, elérte, amit akart és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk, csak kiabálnék és megmondanám, hogy...nem, ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki. Hogy miért?...Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért.

178

Én talán a közönségességet utálom a legjobban egy pasiban. Nincs is annál rosszabb, mikor az ember gyönyörű ábrándjait egyetlen közönséges, ocsmány mondattal a földbe tiporják. És milyen lesújtó a felismerés, hogy a sármos kis pofi mögött nincs más, csak tömény arrogancia és egoizmus.

177

elmentél, de jobb ha tudod, nincs bennem harag - réges-régen megtanultam, hogy ami jó, az sosem marad

176

Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz,
Ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz.”

175

És mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik: "Miért vagy olyan szomorú?" Honnan tudják? Miből látják? A szemem? A szemem, hogy mond el ennyi mindent? Hogy tanuljam meg elrejteni, ami fáj? Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam, csak az nem, aki amúgy sem lát semmit...

174

az exemmel jársz ?

épp most ettem pizzát , kéred abból is a maradékot ?

173

Tedd a szívedre a kezed,
neked nem fáj, ami nekem fáj nagyon.
Te sohasem szerettél,
mindig csak úgy becéztél.

172

Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem.
Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem.
A boldogságunk mellett csendben elmegyünk.
Mondd: Miért jó így nekünk?

171

Gondolkoztatok már azon, hogy mindenkinek a saját élete milyen film lenne? Vígjáték, dráma, akció :) és hogy a vége vajon happy end lesz? Ha valami rossz történik az csak a film közepe? 

 

170

.néha a fejedhez vágnám, hogy nem kellesz nekem, de ha megtenném elveszteném mindenem,összeomlana az életem..

169

A részegség az, amikor három ember beül egy szobába, megisznak egy-egy üveg whiskyt, az egyikük kimegy, a másik kettő pedig megpróbálja kitalálni, hogy melyikük ment ki.

168

Valami hiányzik...nem tudom, hogy mi, nem tudom, hogy ki, csak érzem ezt a hatalmas hiányérzetet...csak itt van...nem tudom, mitől jött elő ennyire, nem tudom, mitől  múlhatna el...csak van...de nagyon fáj...és nem tudom, mit tegyek...csak fáj...ennyit érzek...

167

Összetörtem. Na és akkor mi van? Attól még ugyanúgy jár a hármas metró, kinyit a sarki bolt, szóval, az élet nem áll meg. 

166

Ha már meghozott egy döntést, ahhoz tartja magát. Nem kételkedik benne, hogy helyesen döntött, és nem tér le a választott útról csak azért, mert nem úgy alakulnak a körülmények, ahogy elképzelte.