Amikor azt kérdezed, hogy miért vettem
olyan mély levegőt, némán hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy
nem tudok nélküled élni. Talán az a mély levegő könnyebbé teszi
elviselni a fájdalmat, amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled
kell élnem. Talán egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani,
hogy nekem ez így is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod, amíg látom az
arcodat a mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit
darabokra törik a szívem.
Oravecz Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése