Így működik az élet. Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy
egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig
elhanyagoltál. A dolgok nagyszerűek. Azt gondolod 'ejha, most az egyszer
végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott
hagynak. Újra egyedül vagy. Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod
magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel, aki betölti a
helyüket. De fogsz, és találkozol is. És ez megismétli önmagát. Újra és
újra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése