De nem látod rajtam a küzdelmet,
Soha nem kerestem magamnak a bajt,
Engem nem a vagányság, az ami hajt,
Az álmaimat soha nem adom fel,
Mert nem tudom hogyan kell!
Ha majd meghalok, a síromból is feltámadok,
Akik tönkre tettek azoknál kisérteni fogok,
Ha eltűnök majd a föld mélyében,
Remélem ott maradok a barátaim szívében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése