"Kapcsolj ki mindent, fogjál egy papírt .Írd le, mit érzel, csak ne használj radírt!"
2011. március 6., vasárnap
Nőből
Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok, de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg! :)
Matka :)
Két ovis beszélget,látnak egy cicát! -Nézd szisza,szisza!-az egyik. Erre a másik: - Nem igaz,hogy nem tudod kimondani a matka nevét!
Képes
Annyi ember van az életben, akik egyszerűen kijelentik: te ezt úgy sem tudod megcsinálni. Ha ilyen történne, csak vegyél egy nagy levegőt, fordulj meg, és mondd: akkor most figyelj és tanulj.
fáj
„Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.´
Álom
" Ma mosoly, holnap könnyek, ma még nehéz, holnap könnyebb. Nézz az égre, a legszebb fényre, láss egy álmot, s harcolj érte..''
Hiba
A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.
2011. március 3., csütörtök
Ákos
Most sokáig nem látlak, tudod,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem.
Lepedőm markolja sóhajod,
Csak te mondod így ki a nevem
Pedig nem vehetem le rólad a szemem.
Lepedőm markolja sóhajod,
Csak te mondod így ki a nevem
valaki
"A csend lepedőjébe burkolózva próbálok emlékezni... Egyszer volt
valaki, akiről hosszú ideig azt hittem, megtanított látni a sötétben,
járni a felhők tetején, félelem nélkül megállni a szakadék szélén. Ma,
amikor tekintetünk a megszokástól unottan, fénytelenül találkozik,
gyakran eltűnődöm a miérteken.
Miért félek bekopogni egy ismeretlen ajtón? Miért ...
valaki, akiről hosszú ideig azt hittem, megtanított látni a sötétben,
járni a felhők tetején, félelem nélkül megállni a szakadék szélén. Ma,
amikor tekintetünk a megszokástól unottan, fénytelenül találkozik,
gyakran eltűnődöm a miérteken.
Miért félek bekopogni egy ismeretlen ajtón? Miért ...
"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"
.
"Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)